2017. augusztus 10.

GOTHAM fanfiction

A Gotham című sorozat rajongóinak ajánlom legújabb blogomat, mely az alábbi képre kattintva elérhető:


2017. augusztus 6.

12. fejezet: Tizenkettedik nap

A Daryl lekoptatására tett első kísérletem kudarcba fulladt. A kérdését ugyan sikerült letudnom egy szimpla fejrázással, viszont amikor el akartam sétálni mellette, karon ragadott. Ezzel ideiglenesen maradásra bírt, sőt kivívta, hogy a szemébe nézzek, de érdemleges választ nem bírt kicsikarni belőlem.
A nagyobb ráhatás kedvéért közelebb hajolt, és csak aztán faggatott tovább, ám még így sem adtam be a derekam. Elfordítottam az arcomat, makacs módon bámultam a lábam előtt elterülő aszfaltot, majd addig vártam, míg végül egy sóhaj kíséretében eleresztett.
Sem a megbocsátásra, sem a büszkeségem feladására nem álltam készen. Igen, talán túl kegyetlenül viselkedtem vele, de nem láttam más megoldást. Napokkal korábban megfogadtam, hogy összefoltozom a szívem és elengedem őt.
Semmi nem szólt amellett, hogy lenne számunkra jövő, és hogy őszinte legyek, én sem bíztam benne. Sőt talán nem is akartam, mert tisztában voltam vele, hogy ha az útjaink ilyen formán ismét kereszteződnének, az idővel csak fájdalmat és szomorúságot szülne.
Nem árulhattam el neki, hogy tudok Rick B tervéről. Nem mondhattam el, hogy fáj, ami a kapcsolatunkkal történt. Nem vallhattam be, hogy minden elhatározásom ellenére kínoz a ridegsége és az elutasítása. Hallgatnom kellett róla, mennyire megnyomorított a kiszámíthatatlansága. Mert ha minden hozzá fűződő gondolatomat megosztottam volna Daryllel, azzal csak összezavartam volna a dolgokat. Ezt pedig mindkettőnk érdekében szükségszerű volt elkerülnöm.
A szokásosnál később keltem, úgy nyolc óra magasságában. Hamar megmosakodtam, magamra öltöttem egy kényelmesnek vélt ruhaszettet, majd megetettem Mázlit. Mivel nem voltam hozzászokva a reggelizéshez, kelletlenül elmajszoltam egy almát, aztán füttyentettem hűséges társamnak, aki egyből a nyomomba szegődött.

2017. július 28.

11. fejezet: Tizenegyedik nap

Ethan hajthatatlannak bizonyult, így végül kénytelen voltam megígérni neki, hogy kitalálok valamit. Ezzel ideiglenesen sikerült lecsillapítanom, ám tudtam, hogy ha függőben hagyom az ügyet, és ő elveszíti a türelmét, habozás nélkül megteszi a következő lépést.
Nyilván az lett volna a leginkább kedvére való, ha eleget teszek a kérésének, és Ricket kisakkozva, egyúttal a süllyesztőbe küldve átveszem tőle a csapat irányítását. Mert ahogy az előző este kiderült, Ethan azt akarta, hogy én álljak a kis csoport élére. Erre viszont képtelen lettem volna.
A legnyomósabb érv, ami Ethan ötlete ellen szólt, hogy kedveltem Ricket és bíztam benne. Keresve sem találhattam volna alkalmasabb embert vezetőnek, és semmi vagy senki nem tudta volna elhitetni velem, hogy Rick ártani akarna Alexandriának. Jött egy lehetőség és ő nem volt rest kihasználni. Egy biztonságos, virágzó otthont akart a társai, a gyermekei és a maga számára. Emiatt nem ítélhettem el.
A második ok, ami miatt eszembe sem jutott komolyabban elgondolkozni Ethan javaslatán, hogy egyáltalán nem voltam alkalmas a vezetői szerepre. Ez tipikusan olyan poszt volt, melynek a betöltésére ezerszer inkább Rickre szavaztam volna magam helyett. Nem álltam készen ilyen nagy felelősségre. Idegennek és ijesztőnek tartottam, és sem célom, sem vágyálmom nem volt.
Ugyanakkor alattomos kételyem támadt. Hiába bíztam Rick tudásában és épelméjűségében, a balsejtelmem, a félelem és valami más ellehetetlenítette, hogy teljes mellszélességgel kiálljak Rick terve mellett. Nem abban kételkedtem, hogy nagy falat lenne számára a közösség vezetése, valahol mégis sajnáltam volna, ha letaszítja Deannát a maga kis trónjáról. Nem jöttem rá, miért, de nem akartam, hogy Rick egész Alexandriát a saját képére formálja.
Persze e véleményemtől függetlenül sem engedhettem, hogy Ethan bárkinek is elfecsegje, amit Rick mondott – mint kiderült – Darylnek és Carolnak. Meg kellett akadályoznom, hogy egy fenyegetésként is felfogható kijelentés miatt elveszítsük Deanna bizalmát, s egyúttal Alexandriát. Azt a helyet, melyet éreztem, hogy idővel képes lennék az otthonomnak nevezni. Épp ezért így vagy úgy, de Ethannek hallgatnia kellett.