2019. október 25., péntek

17. fejezet: Tizenhetedik nap


A réten sétálva, a környező állatok keltette zajoktól körbeölelve, Mázlival az oldalamon egy egészen más világot láttam. Talán azért is éreztem újnak, mert valóban elindultunk egy másik úton.
Napról napra fejlődtünk, méghozzá minden tekintetben, így a háttérben meghúzódó ellentétek egészen halványnak tűntek. Folyamatosan épültünk és építkeztünk. Az emberek jelleme egymáshoz idomult, a cél egyre tisztábbá vált, az összefogás és a közös munka pedig kisebb-nagyobb jutalmakat hozott.
Nemcsak szemtanúi, hanem aktív résztvevői voltunk valami jobb és több létrejöttének. Persze, akadtak kivételek. Olyanok, akik nem voltak képesek felülemelkedni saját magukon, és az öntörvényűségük miatt esélyük sem volt alázatot gyakorolni.
Néhányan csak látszólag értettek egyet Rickkel, és hazudtak, amikor helyeselték Grimes tervét. Ők titokban továbbra is hűségesek maradtak Neganhöz, aki viszont Alexandria egyik cellájában sínylődött, így aligha állhatott ki a talpnyalóiért.

2019. augusztus 30., péntek

16. fejezet: Tizenhatodik nap

Ott, a dombtetőn állva, túl kínzóan lassú és sebtében tovaröppenő perceken és órákon, ugyanaz és megannyi más dolog újragondolása után, a meglévő lehetőségek latolgatását követően csaknem semmi nem maradt.
A remény, hogy Carl jövőképe túllép a puszta ideán, és megvalósításra kerül, halványodni kezdett. A Megváltók – s különösen Negan – arcáról határozottság tükröződött, csak éppen egyikük sem arra szánta el magát, hogy békét kössön. Ők mészárlásra készültek. És ami a legfájóbb volt számomra, hogy az ellenségeik, azaz Rickék is.
A szemem sarkából Dwightra néztem. Ugyanolyan megkülönböztető rabruhát hordtam, mint ő. Olyat, amilyet egykor Darylre is ráaggattak. Negan ragaszkodott hozzá, hogy felvegyem, ám szerencsére nem nézte végig az öltözködésemet, így a levetett göncökből készített kupacban, amit az ágy szélén hagytam, sikerült elrejtenem a Jaredtől kapott kulcskészletet.
Dwight lehorgasztott fejjel állt, ügyet sem vetve a körülötte zajló eseményekre. Le mertem volna fogadni, hogy ő is baromi nyugtalan, mindenesetre jól palástolta. Szemügyre vettem a felfegyverkezett Megváltókat, majd a környező dombokat és erdős részeket is megfigyeltem. Sejtelmem sem volt, hol bukkannak fel Rickék.

2019. augusztus 29., csütörtök

15. fejezet: Tizenötödik nap

Míg az álom és az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyoztam, folyvást ugyanaz ismétlődött a fejemben: Daryl iszonyatosan pipa lesz rám. Nem rám parancsolt, hanem türelmet gyakorolt és megkért, hogy maradjak ki a hilltopi összecsapásból, én mégis ellentétesen cselekedtem.
Lehetett volna annyi eszem, hogy értékelem a módszerváltását. Hálát mondhattam volna azzal, hogy nem veszek részt a Megváltókkal való harcban, ám nekem fontosabb volt, hogy a társaim maguk mellett tudhassanak, a Megváltókon keresztül pedig megüzenhessem Negannek, hogy eszemben sincs átállni hozzájuk.
A célomat végül is elértem. Az már más dolog, hogy nem számoltam az elrablásom lehetőségével. Tulajdonképpen akkor is elkerülhettem volna, hogy ismét Negan fogságába kerüljek, ha a lámpák leoltása következtében kialakuló teljes sötétség beálltakor visszahúzódom valamelyik épületbe. Ha nem eredtem volna Dwight nyomába, Simonnal sem futottam volna össze.
Lassan felnyitottam a szemem, elűzve az egymást kergető, vádló gondolatokat. Ismerős látvány tárult elém: egy ódon olvasófotel, egy sötétbarna éjjeliszekrény, egy roskatag, kétajtós ruhatároló, egy búra nélküli állólámpa, egy négyszögletű asztal és két szék. Ugyanabba a helyiségbe zártak be, amelyben korábban is fogva tartottak.