2019. augusztus 9., péntek

14. fejezet: Tizennegyedik nap

Rick Hilltopba való megérkezése kisebb fellélegzésül szolgált. Azt reméltem, ha beszélek vele, sikerül kipuhatolóznom, mik a tervei. Amikor Michonne-nal az oldalán belépett a kapun, Maggie-hez hasonlóan ölelésbe vontam.
Olyan érzés volt, mintha hosszú évek óta nem találkoztunk volna, és bizonyos értelemben bántott, hogy mit sem tudtam arról, mi zajlik le benne, mit gondol a helyzetünkről, és milyen elképzelései vannak a Megváltókkal kapcsolatban.
Nem sokkal azután, hogy Rick csatlakozott hozzánk Hilltopban, és picit lecsillapodott a felbukkanása által keltett zűrzavar, úgy döntöttem, megkeresem. Jared velem akart tartani, ám én határozottan megtiltottam neki.
Nem kerteltem; közöltem Jareddel, hogy nem szeretnék kockáztatni a jelenlétével. Hiába, hogy csak miattam csatlakozott a Megváltókhoz, attól még közéjük tartozott, és nem tudtam, Rick hogyan reagálna, ha meglátná mellettem.
Daryl is kérdőre vont, és miután elmondtam neki, hogy Rickhez igyekszem, szó nélkül bólintott és követett. Részben örültem a felkínált társaságnak, részben viszont attól féltem, hogy ha megsejti, valójában mire készülök, egyből ellenem fordul.

2019. augusztus 8., csütörtök

13. fejezet: Tizenharmadik nap

„Ami engem illet, tudtam, hogy hazudok, amikor azt mondtam, mindig lesz elég időnk. Tudtam, hogy nem lesz húsz napom, sőt igazából egy hetem sem, de sokkal fontosabbnak tűnt, hogy lelket öntsek beléd, mintsem az, hogy rólam és a velem történteken rágódjunk.
Sajnálom, hogy eltitkoltam előled az igazságot, te viszont ne sajnáld, hogy nem voltál jelen. Máshol teljesítetted a kötelességedet. Máshol dolgoztál azon, amiről a pavilonnál beszélgettünk. Egy percig se legyen bűntudatod! Nem teheted meg, hogy sajnálkozol. Az csak elgyengítene.
A végső győzelmet az jelentené, ha békességben élhetnénk. Nem a Megváltók leigázásával és kivégzésével, hanem velük együtt. Mindenkinek ezt a jövőképet kellene szem előtt tartani, és ha megtörténik velem az elkerülhetetlen, talán észbe kapnak páran.
Leginkább apában reménykedem. Ha ő jobb belátásra tér, az emberek követni fogják – ha nem is mindannyian. Ha pedig bekövetkezik, amiben reménykedem, fogjatok össze. Apa és te, ti együtt valóra válthatjátok az álmomat. Tömegeket mozgathattok meg. A tudásotok megvan hozzá.
A világ most még fekete és fehér. Úgy néz ki, mintha a rosszak és jók harca folyna, ám ennél jóval többről van szó. Vagyis többről kellene, hogy szóljon. El kell érni, hogy színessé váljon. Békévé kell változtatnotok a folytonos háborúskodást, és rendet kell teremtenetek abban a zűrzavarban, amiben most éltek.
Carl”

2019. június 4., kedd

12. fejezet: Tizenkettedik nap

A Megváltók Alexandriából való kiűzése csupán a kezdet volt. Egy győztes csata, ami arra sarkallt mindnyájunkat, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, és ami elég reményt plántált belénk ahhoz, hogy elhiggyük; képesek vagyunk megtörni Negan uralmát.
Időre volt szükségünk, hogy felkészüljünk a következő támadásra. Érvek és ellenérvek ütköztek, a hozzáértő stratégák szétcincálták egymás ötletét, mígnem megszületett a kész haditerv.
A működőképes kocsik védőfelszerelést kaptak a lövedékek hárítására és felfogására. Minden harcba induló megkapta a maga feladatát, a csapatok elindultak. Rickék a sufni-autóikkal Negan elé álltak, golyózáport zúdítottak az ellenségre és az épületre, majd nem sokkal később az általunk irányított kóborló-horda is megjelent. A húszabálók rövid idő alatt ellepték a Megváltók főhadiszállását.