2019. augusztus 30., péntek

16. fejezet: Tizenhatodik nap

Ott, a dombtetőn állva, túl kínzóan lassú és sebtében tovaröppenő perceken és órákon, ugyanaz és megannyi más dolog újragondolása után, a meglévő lehetőségek latolgatását követően csaknem semmi nem maradt.
A remény, hogy Carl jövőképe túllép a puszta ideán, és megvalósításra kerül, halványodni kezdett. A Megváltók – s különösen Negan – arcáról határozottság tükröződött, csak éppen egyikük sem arra szánta el magát, hogy békét kössön. Ők mészárlásra készültek. És ami a legfájóbb volt számomra, hogy az ellenségeik, azaz Rickék is.
A szemem sarkából Dwightra néztem. Ugyanolyan megkülönböztető rabruhát hordtam, mint ő. Olyat, amilyet egykor Darylre is ráaggattak. Negan ragaszkodott hozzá, hogy felvegyem, ám szerencsére nem nézte végig az öltözködésemet, így a levetett göncökből készített kupacban, amit az ágy szélén hagytam, sikerült elrejtenem a Jaredtől kapott kulcskészletet.
Dwight lehorgasztott fejjel állt, ügyet sem vetve a körülötte zajló eseményekre. Le mertem volna fogadni, hogy ő is baromi nyugtalan, mindenesetre jól palástolta. Szemügyre vettem a felfegyverkezett Megváltókat, majd a környező dombokat és erdős részeket is megfigyeltem. Sejtelmem sem volt, hol bukkannak fel Rickék.

Negan előhalászta az újdonsült adóvevőjét, és a szájához emelte. Ekkor abbahagytam a fürkészését, és minden idegszálammal a férfira koncentráltam. Ha tudtam volna, hogy Laura visszatér, és Dwightot tőlem függetlenül is árulónak bélyegzik, nem maradtam volna a Szentélyben.
– Nocsak! Az anyja, Rick! – szólt bele az adóvevőjébe Negan. A hangja messzire elhallatszott. – Nézzenek csak oda! Megint csávában, méghozzá jókorában. Rajtaütöttem a rajtaütéseden egy még nagyobb rajtaütéssel.
– Mi lenne, ha előbújnál, hogy lássunk? – kiáltotta Grimes.
– Ó, én mindenhol ott vagyok, Rick! Még pár megafon, még pár rádió. Válassz, merre menekülsz! Meglátjuk, hogy sikerül-e. Hadd szórakozzunk egy kicsikét! – vigyorodott el. – Tippelj, még mivel készültem! Elhoztam pár régi barátodat is.
Emlékszel még öreg cimborádra, Eugene-ra? Nos, ami azt illeti, neki köszönhető ez a mai nap. Ugyanez áll Dwight babára is. Ha érdekel, nem szándékosan húzott titeket csőbe. Nem, ő mindössze egy töketlen senki, akinek fingja sincsen az életről, és aki most itt állhat és nézheti, hogy haltok meg, hogy utána ezzel éljen együtt.
Gabriel… Nos, neki is reszeltek. Ma bizony nagytakarítást végzünk, Rick! És utána te maradsz. Ó, és majd’ megfeledkeztem róla… Van ám itt még valaki. Talán még emlékszel rá.
Egy ártatlan kislány, aki naiv módon rossz oldalt választott, és aki ma fog rádöbbenni arra, hol a valódi helye. Sejted, kiről beszélek, igaz, Rick? Bizony, Ann-ről van szó. Arról az Ann-ről, aki békét akart közöttünk, de te és az embereid, Rick… Hát, ti leszartátok a kalapácsnyelet.
Nem hagytatok más választást. Addig húzogattátok az oroszlán farkát, mígnem az bedühödött, pedig nem lett volna szükség a harcra. Csak el kellett volna fogadnod a dolgokat. Szóval, vágjunk bele! Gratulációm, Rick!
A mögöttem álló Megváltó a hátamnak nyomta a pisztolya csövét, így ösztönözve, hogy veszteg maradjak. Eközben Negan visszaszámlálásba kezdett:
– Három… kettő… egy!
A dombtetőre felvonuló, Rickéket célba vevő Megváltók elsütötték a fegyvereiket, ám a kilőni szándékozott golyók egyike sem jutott messzire. Egymás után felrobbantak, lényeges sérülést okozva a kézben tartóiknak.
A Negan kezében lévő pisztoly sem működött rendeltetésszerűen, így Gabriel is megúszhatta, hogy agyonlőjék. Sok Megváltó a földre került. Némelyikük olyan fejsérülést szerzett, hogy eszméletlenül összerogyott. Rick kiadta a vezényszót:
– Most!
Felgyorsultak az események. Negan dühtől fortyogva Eugene nevét ismételgette. Gabriel behúzott egyet a baseballütősnek, és hamarosan Dwight is csatlakozott a paphoz. Nekiment Negannek, aki könnyedén ellökte az előző nap alaposan megvert Dwightot, felkapta Lucille-t, majd futásnak eredt.
Rickék felértek hozzánk a dombtetőre, így a harc már testközelből zajlott. Rosita ártalmatlanította a Eugene felé megiramodó Megváltókat, én pedig Dwighthoz rohantam, felnyaláboltam őt a fűből, és az egyik autó takarásába rángattam.
Megszabadítottam a kezeit összefogó béklyótól, megvártam, míg ő is kioldozza a csuklóm köré tekert kötelet, majd kipillantottam a jármű mögül. Kockázatosnak tűnt előbújni, de muszáj volt fegyvert szereznem. Esélyt akartam rá, hogy megvédhessük magunkat, ha kell.
A nagy zűrzavar ellenére felfigyeltem a felénk közeledő léptek zajára. Mindketten nekisimultunk az autó oldalának. Az idegeim pattanásig feszültek. Dwight kinyújtotta a kezét. Az alkarja a szegycsontomhoz ért, így kísérelte meg elérni, hogy tétlen maradjak. Gondolta, ő majd ráveti magát a felénk közeledő alakra, de amilyen állapotban volt, még akkor is több esélyem lett volna vele szemben, ha nőként egy százkilós állattal kell szembenéznem.
Kivártam a megfelelő pillanatot, aztán gyorsan ellöktem Dwight kezét, és félig guggolva estem neki a minket követő alaknak. Átkaroltam a derekát, és a földre küldtem. Csak akkor jöttem rá, kit terítettem le, amikor az illető a nevemen szólított.
– Jared! – nyögtem megkönnyebbülten. Hamar lekászálódtam róla, és talpra segítettem.
A lövések lassan megritkultak, ami Dwightot is előcsalogatta az autó mögül. Körbekémleltünk. A Megváltók mindegyike eldobta a fegyverét. Sokan közülük tarkóra tett kézzel ácsorogtak, de olyanok is voltak, akik a megadás jeleként letérdeltek.
Csupán három személyt nem láttam sehol: Darylt, Ricket és Negant. Jareddel a nyomomban futásnak eredtem. Meg akartam találni őket, és amint átértem a domb túloldalára, észre is vettem a hiányzó láncszemeket.
Negan egy fa alatt, a fűben hevert, Rick mellette állt. Daryl, akárcsak a társaink és a leszerelt Megváltók többsége, a domboldalban cövekelt le. Amikor Jared rájött, merre tartok, kissé lemaradt tőlem. Megtorpantam Daryl mellett, és miután váltottunk egy röpke pillantást, a szemünk előtt kibontakozó jelenetre – azaz Rickre és Neganre – fordítottam a figyelmemet.
Rick véres kézzel, kissé ingatag léptekkel távolodott el Negantől, és lassan felénk sétált.
– Vigyétek! – intett, egyértelműen Neganre célozva.
Furcsa érzés volt tudomásul venni, hogy csak megsebesítette Negant, és nem ölte meg. Olyan volt, mint látni egy fát, amely hosszas gondozás után virágot bont, így megköszönve az érte folytatott harcot, s egyúttal megígérve, hogy ha továbbra is keményen dolgozunk, gyümölcsöt is terem.
Persze, nem mindenki gondolkozott így. Például a magából kikelő Maggie sem, akit Michonne fogott vissza.
– Nem! – ordította Maggie. Michonne a nevén szólongatta – mindhiába. – Nem, nem lehet! Nem! Megölte Glennt!  
– Meg kell tennünk – közölte Rick, félig elfordulva.
– Végezni kell vele! – folytatta Maggie. – Rick! Helyre kell hoznunk!
– Már nem hozhatjuk helyre – mondta Michonne, teljes erejéből visszatartva Maggie-t. – De legalább vége van.
– Nem! Nincs vége! – ellenkezett Maggie. – Addig nincs vége, míg meg nem hal! Nincs vége, míg meg nem hal!
Rick ismét elindult felénk, s közben így szólt:
– A történtek után, és a veszteségek után… Azok után is kell lenni valaminek. Nyugodtan eresszétek le a kezeteket! – intett a Megváltóknak. – Most mindenki szépen hazamegy. Negan életben marad, de ezentúl már nem parancsol. És aki ezt nem hajlandó elfogadni, az meg fog fizetni, ezt megígérhetem. Viszont az, aki hajlandó békében és félelem nélkül létezni, egymás mellett élni, azt a világ joggal illeti meg. Mi vagyunk az élet, ők a halál – mutatott egy, a távolban lévő kóborlóhorda irányába. – És eljönnek értünk, hacsak nem fogunk össze. Szóval, menjetek haza, és kezdődhet a munka! Egy új világ születik, és mindez… Mindez már csak a múlté. Utána is kell lennie valaminek.
A lekerülő tehertől végre könnyebben dobogott a szívem. Az égre pillantottam, élvezve, hogy a Nap megfüröszt a fényében. Mély levegőt vettem, magamba szívva a meglebbenő szél által felém hozott, virágos illatot, aztán lehunytam a szemem. Hagytam rá időt, hogy ismét eltöltsön a remény, s közben úgy éreztem, Carl Grimes a legőszintébben mosolyog le ránk.

* * *

Tudtam, hogy Dwight nem maradhat velünk, csak azt nem értettem, miért nem. Igazságtalannak éreztem, hogy a Megváltók, akik mindvégig ellenünk küzdöttek, kegyelmet kaptak és esélyt az újrakezdésre, Dwight pedig – látszólag – semmi ilyesmiben nem reménykedhetett.
Amikor Daryl kijelentette, hogy elviszi Dwightot, szó nélkül csatlakoztam hozzájuk. Tudni akartam, milyen sorsot szán Daryl a sebhelyesnek. Egyikük sem ellenezte a jelenlétemet. A Szentély fegyverraktárából nemrég visszaszerzett karddal a hátamon, késekkel az oldalamon szálltam ki a kocsiból. Az erdő egy elhagyatott részén voltunk.
– Mássz ki! – utasította Daryl Dwightot. Jómagam a kocsi oldalának dőltem, és keresztbe font karral figyeltem Darylt. Idegesnek tűnt, mintha nem tudna dűlőre jutni valami felett.
Dwight felsóhajtott. Ő egyáltalán nem viselkedett olyan izgágán, mint Daryl.
– Tudom, miért vagyok itt – jelentette ki Dwight, a hangja beletörődően csengett. – Tudom, mit tettem Denise-szel. És veled. Meg másokkal. És nem számít, hogy miért. Tudtam, hogy szembe kell néznem. Hogy fizetnem kell érte. Ez így helyénvaló. Készen állok. – Egy pillanatra égnek emelte a tekintetét, aztán újból Darylre nézett. – Láthattam, ahogy Negant legyőzik, ami nekem elég. Én… Szardarab vagyok. Számomra már nincs visszaút.
Dwight térdre rogyott. Izgalomtól elnyíló ajkakkal, a karjaimat a törzsem mellé leeresztve vártam, mi következik.
– Sajnálom! – mondta Dwight elkínzottan. – Higgyétek el, hogy sajnálom! Kérlek!
– Daryl! – szólítottam a férfit. Képtelen voltam tovább türtőztetni magam.
– Kérlek! – ismételte Dwight. Közelebb óvakodtam Darylhez.
– Pofa be! – parancsolt rá Dwightra, majd valami olyat tett, amivel elérte, hogy megtorpanjak: fogta a kezében lévő kocsikulcsot, és a térdeplő Dwight lába közé hajította. – Indulj, és ne is állj meg! És vissza ne merj jönni ide! Ha még egyszer meglátom az arcodat erre, megöllek.
Kiengedtem a visszatartott levegőt.
– Hozd helyre a dolgokat! – folytatta Daryl, majd a vállára kanyarította a nyílpuskáját, és intett, hogy kövessem. – Keresd meg őt! – dobta hátra a válla fölött, utalva Dwight feleségére.
Hamar odaléptem a sebhelyeshez, és átnyújtottam neki az egyik késemet. Felnézett rám, a tekintetünk találkozott.
– Sok sikert! – biccentettem, aztán Daryl nyomába szegődtem.

* * *

Szívesen megszorongattam volna már jó ideje nem látott pajtásomat, Mázlit, ám mielőtt elindultam volna, szükségem volt némi pihenésre. Az is visszatartott, hogy nem akartam éjjel útra kelni, továbbá Daryl is szorgalmazta a maradásomat. Felettébb titokzatosan viselkedett: azt mondta, sötétedés után értem jön.
Ébren vártam az érkezését, ami valamikor az éjjel be is következett. Suttogva beszélt, arra kérve, hogy kövessem. Lementünk a lépcsőn, és meg sem álltunk Gregory egykori irodájáig.
Maggie, mintha csak ránk várt volna, futó pillantást vetett ránk, bólintott, így üdvözölve engem és Darylt, aztán az asztalhoz lépett és leült. Első szavait a vele szemben helyet foglaló Jézushoz intézte, s mialatt ő beszélt, Daryl becsukta mögöttem az ajtót.
– El akartam mondani, hogy igazad volt a Megváltók megmentéséről a helyőrségnél – vallotta be Maggie. – Nem bántam meg, hogy idehoztam őket. De igazad volt. És Rick is helyesen tette, hogy nem ölte meg őket.
– Igaza volt? – kérdezte Jézus.
– Így van – felelte a nő –, de Negan kapcsán nem.
– És ez mit jelent, Maggie? – tudakolta Jézus.
– Sok a teendőnk. Fel kell építenünk a várost. Működőképessé tenni, hogy képes legyen ellátni az itt élőket – sorolta Maggie. – Szükség van az erőnkre, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat. Enélkül nem megy.
– Elérjük – mondta Jézus.
– De Rick és Michonne… – folytatta Maggie. – Rick rosszul tette, amit tett. Michonne is. Szóval, türelmesek leszünk, kivárjuk az alkalmat, és megmutatjuk nekik.
– Ja – értett egyet Daryl, közelebb lépve Maggie-hez és Jézushoz. – Úgy legyen!
Nem értettem, mit keresek ott. Ahogy Maggie-t hallgattam, és a szemében megtelepedő eltökéltséget fürkésztem, egyik döbbenetből a másikba estem. Daryl valószínűleg biztosította Maggie-t, hogy számíthat rám, s mivel Daryllel tulajdonképpen együtt voltunk, vagy legalábbis Maggie úgy tartotta, a férfin keresztül nekem is bizalmat szavazott.
A helyiségben lévők mindegyike azt remélte, hogy a segítségükre leszek. Azt akarták, hogy támogassam őket a tervük megvalósításában. Abban, hogy félreállítsák Ricket, vagy legalábbis felülbírálják a Negannel kapcsolatos döntését.
Daryl azt hihette, én is erre vágyom, hisz korábban határozottan Negan halálát akartam. Mégsem volt tiszta számomra, miért gondolta Daryl, hogy azóta is fennállnak a Negannel kapcsolatos elképzeléseim, hisz egy szóval sem elleneztem, amikor Rick kijelentette, hogy Negan életben marad.
A fenébe is, sejtelmük sem volt róla, mennyire elkötelezett voltam Carl akarata, s ezáltal Rick iránt. Leginkább mégsem a kialakult helyzet, hanem Daryl reakciója ütött szíven. Elárulva éreztem magam, habár nem is ellenem szövetkeztek. A legszörnyűbb pedig az volt, hogy tudtam: Daryllel hamarosan ellenségekké válunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése